Az egyházmegyei zsinat óta eltelt tíz éves pasztorális időszakot zárták le, értékelték ki, és a jövő négy éves pasztorális tervét tekintették át november 29-én és 30-án az egyházmegyei szintű Lelkipásztori Napokon. A papok, lelkipásztori munkatársak, és különböző közösségek képviselőinek részvételével tartott rendezvény péntek délután öt órától, a Hildegárda templomban szentmisével vette kezdetét.
Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök itt kiemelte, ha életre váltják, a Szentírás szava életszentségre vezet: „A tíz éves lelkipásztori tervünk két pilléren állt: Isten szaván, és a szentségeken. (...) Kérlek titeket, úgy próbáljátok átimádkozni a következő négy évet, hogy az segítse a hívek és a papok lelki elmélyülését. Egy-egy evangéliumi résszel elmélkedjünk életünk fölött. Ez lámpás lesz, amellyel magunkra, életünkre világítunk. De nem elég olvasni a Szentírást. Jézus egy életet élt elénk, ezért a bibliaolvasásunk is életté kell, hogy váljon. Ha életté lesz, akkor a Szentírás szava bennünket is életszentségre vezet."
A szentmise után a Szent Alajos Konviktusban visszatekintettek a Misszió Évére, közös imán és szentségimádáson vettek részt. Szombaton a most lezárt tíz éves periódusra emlékeztek képek segítségével, majd Ft. Egeli Ferenc püspöki titkár mutatta be a következő négy év tervét. Mint elmondta, a 2014-es és 2015-ös évek az Önátadás Éve címet kapták, mottójuk pedig „Evezz a mélyre" (Lk 5,4), míg 2016. és 2017. a Krisztus-közösség Éve lesz, mottójuk pedig „Értük könyörgök" (Jn 17,9). A következő két év célja az Isten-kapcsolat elmélyítése, átelmélkedve hivatásunkat, adottságainkat egyfajta szív-examen gyakorlásával.
A Lelkipásztori Napok nagyelőadását Forrai Tamás SJ, a magyarországi jezsuita rendtartomány provinciálisa tartotta. Ebben, az aktuális helyzetképet felállítva, megvizsgálta a ma emberét, majd az ajándék szimbólumát emelte ki: életünket ajándékba kaptuk, azért hogy ajándék legyünk másoknak. Elmondta, egy objektív világ valóságában élünk, de az, hogy milyennek látjuk, rajtunk múlik. Jelen világunk értéktorzulást él, a ma embere sehol nincs otthon, sodródik. Egészen új jelenségként, ma nagyon széles korosztály számára nincsen cél, nincs motiváltság. A ma embere úgy gondolja, egyedül van a világban, senki nem szereti, senki nem hívja. Ha pedig senki nem hívja, nem kell válaszolni, nincs felelősség, szabadnak gondolja magát. Pedig az élet értelmes, szeretetben fogant terv, ezt találjuk mindenhol a Szentírásban. Életünknek megajándékozott jellege van. Azért kaptunk, hogy ajándék legyen másoknak is. Ha az ajándék gondolatára építjük életünk, akkor felnőtt keresztényként vágyunk arra, hogy másokat is elvezessünk erre a gondolatra. Ez az igazi, értelmes szabadság, és ez vezet ki a ma embertelenedő hangulatából.
Az előadás gondolatait csoportokban beszélhette meg a csaknem negyedezernyi résztvevő. A beszélgetések alkalmával megállapították, ahhoz, hogy a felvázolt társadalmi állapot ne legyen közösségeinkben is létező, oda kell figyelni, hogy keresztény küldetéstudatuk ne szenderedjen, ezzel ellentétben pedig a hit, a példamutatás, a hitelesség felmutatása erősödjön. Mint megfogalmazták, a hivatásunknak akkor tudunk élni, ha teljesen átadjuk önmagunkat, ami Isten meghallásával, a meghívás elfogadásával, és a cselekvéssel van működő egységben. Ehhez ugyanúgy kell a mindennapi rendszerességgel, az imában eltöltött idő Istennel.
A csoportok megismerkedtek egy segédanyaggal is, amely a következő két évben a plébániákon, közösségekben igyekszik segíteni az elmélyülést. A rendszeres találkozásokat „Hitmélyítő találkozók" címen tartják majd.
A Lelkipásztori Napok végén, szombat délután Schönberger Jenő püspök mondott zárszót, melyben hangsúlyozta, az önátadást mindig újra és újra meg kell próbálni, minden nap újra el kell indulni ennek útján. „Kívánom, hogy legyen élményük, és engedjék, hogy Isten meglepje magukat, mert akkor tudják azt az igazságot életszerűen mások elé élni. És soha ne feledjék, a mi hitünk nem öncélú, hanem közösségkereső Istennel és embertársainkkal."
A résztvevők püspöki áldással indultak útnak, és küldetéssel, hogy amit a két nap alatt megéltek, továbbadják és kamatoztassák.